A szerda esti szokás, ami meghozta a szerencsét

[harlequinguenevere]

Már lassan egy éve, hogy minden szerdán este eljátszom ugyanazt a rituálét. A párom elmegy a barátnőihez főzni, a gyerekeket a nagymama viszi el aludni, én meg itthon maradok a csenddel. A ház olyankor olyan, mintha egy másik dimenzióba kerültem volna. Nincs zaj, nincs kiabálás, nincs “apa hol a zoknim?”. Csak én meg a kanapé, egy pohár sör, és a telefonom.

Ezt a szokást egy éve kezdtem, amikor a munkahelyi stressz már kezdett rámenni az egészségemre. Aztán valahogy kialakult. Nem terveztem, nem akartam nagy dolgokat. Csak egyszer rákattintottam egy régi linkre, amit egy kolléga küldött, és azóta a casino vavada a szerda estéim része lett. Nem vagyok megszállott, sőt. Van, hogy hetekig rá sem nézek. De amikor igen, az mindig egy kis színt visz a szürke hétköznapokba.

A múlt szerdán például különösen fáradt voltam. A főnök egész héten a nyakamon volt, egy nagy projekt határideje közeledett, és úgy éreztem, lassan a fal adja a másikat. Lefeküdtem a kanapéra, megnyitottam a casino vavada-t, és csak néztem a képernyőt. Nem akartam játszani, csak bámészkodtam. Aztán a semmiből beírtam a szokásos kis összeget – egy tízest – és elkezdtem pörgetni.

Az első tíz percben semmi. Aztán egyszer csak, nem tudom, mi történt, beindult egy sorozat. Nem nagy nyeremények, de egymás után jöttek. A tízezerből lett tizenötezer, aztán huszonötezer, aztán harmincezer. Minden pörgetésnél azt hittem, hogy most vége, de nem. Folytatódott. Egy óra alatt ott tartottam, hogy a számlámon volt vagy ötvenkétezer forint.

Nem hittem el. A casino vavada felülete közben végig nyugodt maradt, nem villogott, nem ugrált. Csak ott voltak a számok, növekedtek lassan, de biztosan. Nem csináltam semmi extrát, nem volt taktikám, nem olvastam senki tippjeit. Csak pörgettem, és vártam. És a szerencse rám mosolygott.

Másnap reggel, mielőtt elmentem dolgozni, beültem a konyhába, és végiggondoltam, mit kezdjek a pénzzel. A feleségemnek már régóta fájt a háta a régi matrac miatt, de mindig halogattuk a cserét. Azt mondtuk, majd ha lesz rá pénz. Hát, most lett. Rendeltem egy újat, ami pont annyiba került, amennyit nyertem. Három nap múlva hozták. Amikor a feleségem este lefeküdt, és először érezte, hogy nem nyomja a gerincét a rozsdás rugó, azt mondta: “Ezt a matracot mintha neked találták volna ki.” Nem árultam el, honnan jött a pénz.

A következő héten nem játszottam. Dolgoztam, fáradt voltam, a szerdai szabad estém is elmaradt, mert a párom beteg lett. De a rákövetkező szerdán, amikor ismét egyedül maradtam, bejelentkeztem. A számlámon még ott volt a legutóbbi nyeremény maradéka, vagy tizenkétezer. Nem akartam nagyot játszani, csak egy kicsit elszórakozni. A casino vavada-nál volt egy új játék, amit még nem próbáltam. Nem volt bonyolult, inkább egyszerű és gyors. Belekezdtem.

Aznap este nem jött nagy nyeremény. Felmentem húszezerig, aztán visszaestem nullára. A végén kivettem a maradékot, ami vagy háromezer volt. Nem sírtam miatta. Ez is benne van a pakliban. A casino vavada nem egy aranybánya, csak egy lehetőség. Néha bejön, néha nem. A lényeg, hogy az ember tudja, mikor kell abbahagyni.

Aztán jött a harmadik szerda. Ez már három hete történt. Este nyolckor leültem a kanapéra, és éreztem, hogy most valami más lesz. Nem tudom megmagyarázni, csak egy megérzés volt. Bejelentkeztem a casino vavada-ba, feltöltöttem egy ötezrest, és elkezdtem pörgetni a legkisebb tételeken. Nem siettem, nem kapkodtam. Olyan volt, mintha meditáltam volna. Minden pörgetésnél megálltam egy pillanatra, mielőtt a következőre nyomtam volna.

Aztán a huszadik körben bejött egy közepes nyeremény. Nem nagy, de nem is kicsi. Aztán a következő körben egy másik. Aztán egy harmadik. Egy óra alatt ott tartottam, hogy a számlámon volt vagy hatvanötezer forint. Kifizettem a felét, a másik felét bent hagytam. Aztán lefeküdtem aludni, és másnap reggel, amikor felébredtem, még mindig ott volt.

Abból a pénzből vettem egy új mosógépet. A régi már négy hónapja csöpögött, minden este alá kellett tennem egy törölközőt. A feleségem hetek óta panaszkodott, hogy a ruhák büdösek maradnak, mert nem centrifugál rendesen. Mondtam neki, hogy ne aggódjon, megoldom. A mosógép másnap meg is érkezett. Amikor bekapcsoltam először, és nem csöpögött, nem zörgött, csak szépen dolgozott, olyan érzés volt, mintha egy súlyt vettek volna le a vállamról.

Azóta is minden szerdán, amikor a párom elmegy, és a gyerekek a nagymamánál vannak, előveszem a telefonomat. Nem mindig nyerek. A legtöbbször nem. De a casino vavada nálam nem a pénzről szól már. Hanem arról a nyugalomról, amit az az egy óra ad, amikor csak pörgetek, és nem gondolok semmire. Nem a munkára, nem a számlákra, nem a holnapra. Csak a mostra. És ha közben jön egy kis plusz, az csak hab a tortán.

A feleségem azóta sem tudja, honnan lett a matrac meg a mosógép. Azt hiszi, hogy spóroltam rá. Hadd higgye. Nekem elég, hogy én tudom az igazat. És hogy minden szerda este van egy kis időm, amikor csak a szerencsére bízom magam. Nem nagy dolog, de nekem sokat jelent.